Élménybeszámoló

Csodaturmix (avagy Kusta forgat)

“Long long time ago”- szóval tavaly történt az SPL-en innen, a PPL-en túl. A 150 mérföldes egyedül repülés előkészítőjeként Szabó Zolival repültünk Miskolc – Nyíregyháza direct.

Felszállás, elköszöntünk Miskolc helyi frekvenciától, Kelet Tájékoztató: emelkedőben kétezer lábra QNH 1019 szerint, végre nyugalom, repülünk, az Ongai tavak balra a kurzustól, Hernádnémeti szélkelep a tó partján alattunk.  Bőcs csak egy kósza villanás, Tiszalúc, kanyargó Tiszánál, Tiszadob, a gyönyörű kastély,- jó lenne egy kört tenni fölötte, de Zoli is a tájat nézi, no meg: sebesség, magasság, varió, motort ellenőrző műszerek, de ma semmi három- négy betűs, a kurzust jelölő vonallal áthúzott, 60-80 fős település.

Na hol vagyunk? Tiszalök. Honnan veszed, hol az erőmű? Alattunk, de a börtön piros teteje jól navigálható. Az se rossz. Tisza traverz, Tiszaeszlár, egy kis inverzió, enyhe szél tol észak felé, Zoli figyelmeztet, kissé elsodródtunk a kurzustól, a vasúti sínek Nyíregyházára futnak, ha eltévednél. Tiltott légtér elkerül, TIZ. Tájékoztató el, helyi frekvencia: Nyírtelek felől közelítek, HA-JDK ( Juliett, Delta,- na ja- meg Kiló.- az meg nem kevés) vagyok, kérem a megközelítés és a leszállás feltételeit.

Itt aztán nincs tréfa, tisztán érthető minden szó, 36-os pálya bal kör harmadikra, negyediket kérem adni, negyedik és le. Jön a beton, szépen közeledik, figyelj az aszfaltra, nehogy elhúzd valamerre, belép, megtör, megtör, koptat, “húzd, kitudja meddig hú”… főfutók, dropp, orrfutó, picit balra húz, pályát elhagytuk, a sárga csíkon guruljunk. Tankolóra.

Pihenő, új terv,- új remények, “tuch and go” után irány Hajdúszoboszló, autópálya, tó, TIZ elköszönés, Kelet Tájékoztató, kevésbé jól navigálható táj, szigorú iránytartás, Zoli,- mikor melyik szigorúbb. Tiltott légtér, pici törés, kifli alakú tó bal szárán, mindjárt előttünk Szoboszló, áttérünk a helyi frekvenciára.

Látod már a pályát? Csend, milyen pályát,- csak magamban. Van valami erdősáv túlnan egy település, csúszdák, árnyék villan, szívdobbanás, egy motoros sárkány. Hajdúszoboszló infó, a “deltás juliett kiló” vagyok Nyíregyháza felől közelítek, kérem a megközelítés és leszállás feltételeit. Semmi! Másodszorra sem. A pályát még mindig nem látom, persze látok én egy füves placcot, rengeteg embert, sejtem, hogy a kissé kopottabb sáv lehet “a pálya”- na de Nyíregyháza után? Ott minden egzakt, a rádió gongütésre szól, olyan katonás, ahogy Miskolcon is megszoktam.

A rádió végre megszólal, közben lassan süllyedünk. Edu, alacsony áthúzást hajtok végre!… KI, honnan, hová, miért,- miért pont most, amikor én is a közelben vagyok?

“Boldog órák szép emléke képen”… paplanernyős húz el jobbra tőlem éppen, de nehogy elbízzad magad, jön egy motoros paplan ernyős is! -Edu, Edu hallasz? Alacsony áthúzást hajtok végre! Egy UL jön szinte szemben, ez lehet az Echo Delta Uniform lajstromjelű? A pálya meg csak közeledik. Birkák. Ezért nem látszik a küszöbjel. Távolabb, mintha sátrak látszanának balra a zöldellő erdősáv előtt, sokadalom, jobbra tőlem gombázó alakok, az égen két gép is közeledni látszik a forgalmi körön, Edu, Edu látsz? Én nem látlak! Hol vagy? – Ez már megint az NDK turmix gépes,- rohadj meg a kivehető ajtóddal együtt!

Hamarosan jön a megtör,- ez meg. A hab a tortán a küszöbjel közelében, nekem úgy tűnik szinte velem szemben, egy utasokkal teli lovas hintó húz el balról jobbra. A Miskolcon belém vert protokoll, megtör és koptat,- ja az idegeimet, főfutó, orrfutó.

Hol a disznót hátrafelé ülve meglovagló ember? Hol van “Garga Pitic”? Hol a forgatócsoport, a kamerákkal, hol van Emir Kusturica? Hol van Edu és főként hol van, az alacsony áthúzó turmix gépes?

Balra ki és vissza,- balra ki és vissza! Működik a rádió, feléledt! Zoli mindenkit ismer, Edu-t is, az NDK turmixost is. Valószínűleg a körhintást is, de velem forog a világ és nem a film. Indulás után kétszer le és át, hogy szokjam,- a forgalmat, a birkákat, a turmixot.


 

Ahogy elkezdődött

C 172 R Skyhawk II. Magyar Lajstromjele: HA-KIR

Szeretettel olvastam Széchenyi Zsigmond írásait, így illik ide a cím, ahogy egy megmagyarázhatatlan dolog elkezdődik: a szerelem.

A Rózsavölgyi család segített a géppel kapcsolatos ügyek intézésében (és tényleg az egész család), így velük indultunk az áhított Cessna 172- es ért a Münchentől alig 50 kilométerre lévő Landshutba (EDML).
A PIPER SENECA III. péntek reggel könnyedén emelkedett velünk a magasba és a Dunát elhagyva már a hazafelé úton gondolkoztam, amikor a bal hajtómű felől a szilveszteri petárdázást megszégyenítő „koncert” hallatszott,- a fejhallgatón keresztül is. Rózsavölgyi Vilmos, a parancsnok úgy döntött visszafordulunk.

Szeged, landolás, szerelés, próbaút, minden oké. A német partner, a mi jó Carlosunk átszervezte a programját és már nem vár bennünket.

Hú, azt a labanc hétoltári „donnervetter”! Mikor lesz megint időm kimenni? Árpád, mondom a fiatalabb Rózsavölgyinek, menjetek nélkülem, mire ő: jobb lenne, ha ott lennél. A németünk csak nem jelentkezik, fő gondja a LUFTHANSA sztrájk. A végén úgy felmérgelt a dolog, hogy azt mondtam nem érdekel az egész, kérjük vissza a pénzt, aztán csináljon „nyuszis fotókat a gépével” a jó Carlos!

Talán ez hatott rá, talán Árpi győzte meg, de másnapra, szombatra sikerült kerítenie egy barátot, aki a gépet átadja. Újabb éjszaka Szegeden, majd reggel indulás. Pilótánknak Csan- nak rejtélyes mosollyal annyit mondtam, hogy ha ma is elrontod a gépet a barátnőd egy eunuch párja lesz.

Újra indulunk, mint Fa Nándor, de remélem nem gyalog. A PIPER csendesen duruzsoló motorokkal FL 110- en repített csodálatos tájak fölött. A fejhallgatóból is érdekes beszéd lopódzott felém: „go ahead”,- „roger, report request level, stb. Olyan volt, mint mikor fiatalemberként hajtásra készülve lestem, újoncként a veterán vadászokat, ittam magamba a szakszavakat, szimatoltam a férfias fegyverolaj szagot.

P1070473

Landshut landing. A Skyhawk a hangár előtt kifényesítve, a megbízott vár, tankolás, papírmunka, ebédeljünk, olyan szép ez a kis reptér. Majd eszünk otthon, mondja szigorúan Árpi,- jön a rossz idő.

Pakolás, a PIPER el, a CESSNA krepeg, visít,- a fülkében valami, a fényképezőgépet a csomagtartóban hagytam, az övet nem tudom becsatolni (biztonsági, ha egyszer megáll, teljesen vissza kell engedni). Árpi közben gurul, én az övvel küzdök, máris nosztalgiával gondolok a PIPERRE. A visítás megszűnik, sikerült kikapcsolni a robotot.

Runway free, fel észak- keleti szél fúj, a gép nem billen, csak látom, hogy a pálya jobbra tolódik alattunk, hiába, tud ez az Árpi! Emelkedünk szépen, Árpi a műszereket bűvöli, én meg a közeledő csúcsokat, kicsit húzom a botot, nem akarok középre nyúlkálással zavarni, rám néz, bólint, na jó, ez rendben.

Nem zavarom az új technika kiismerésében, csak magamban zuhanok egyre mélyebben, mint a kis Potter gyerek az emlékek kútjába: mibe nyúltam már megint, hogyan fog ez a kis zsebszúnyog átrepülni ott ahol a PIPER, Balázs is eladta az ilyen típusú gépét, mondván nem lehet elég magasra emelkedni vele. Na, a bánatnak kellet neked ez apukám. Most már mindegy, kiszállni sem tudok.

20150321_133239

Olyan szürke lett az egész, mint januári hajtásban a ragadós sár, az abban való tapicskolás, csak legyen már vége, az ég is sötétlik mögöttünk. Na, ez jól „bebombázott” nekünk, mint a szentkúti búcsú.

Ebbe beleléptem! Árpi továbbra is a GARMIN, a telefon GPS és a gép robotpilótájának hármasával szimultánozik, néha belép negyediknek az irányító, válasz, tovább. Egyszer csak hazaérünk, talán.

Felfedezem a fényképezőgépem. Na, legalább valamit én is csinálok. Végre Árpád barátom is felderül, a műszerek, robotpilóta rendben, magasság oké, olyan ez, mint a mi gépünk, amit nemrég hoztunk, csak egy kicsit más,- rögtön megnyugodtam. Rideg Sándor azt írta volna: „nem volt bátorsága elájulni”. Inkább csak fénytelen lett egy kicsit. Monoton gépzúgás, egyhangú emelkedés, rádió, robot, havas csúcsok, az Inn, a Duna völgye. A Duna FL 110-ről! Igen! Kijöttünk a sárból, bokros nádas fövenyen hajtunk, könnyed léptekkel, jó reményekkel!

20150321_135234

Ezért tanultunk repülni, ez a valahányadik következő lépcsőfok. Velünk egy magasságban cumulusok. Na, ez érdekes lesz! Rádió, FL 120-ra, és emelkedik könnyedén, tud ez a táltos!

Bécs környéke, a Kis- Alföld párás, a Tihanyi félszigetről fantasztikus képek készülnek, Paks, Halas, süllyedünk Szegedre, 3 óra 10 perc és a hátszél. Megérkeztünk.

  • Na, hogy tetszett,- kérdi Árpi.
  • Kezdeti nehézségek után sikerült beleszeretnem újra.
  • Akkor?
  • Jövök hozzád, amint lehet IFR-re.
  • Meglátod nem lesz nehéz!

Nekem eddig sem volt könnyű, de ezt persze nem mondom, tudja ő, hogy későn kezdtem.

Kívánom, hogy miskolci sporttársaimnak, barátaimnak is új lehetőségeket és élményeket, kihívást jelentsen ez a gép, és ahogy a vicc is mondja: „inkább egy szép tortát a barátaiddal, mint egy nagy kaktuszt egyedül”.

KK